Egy könnycsepp születése...

Sikeresen kizártam magam, sem szerkeszteni, sem adminisztrálni nem tudom a "szitiblogos" oldalam, ezért ezt egy jelnek vettem, és máshova költöztem.

Új blog!

Új blog 3 bejegyzéssel. Frissebb, de ugyanaz. :-) Lentről felfelé olvasandó. :-)

Utolsó poszt!

Semmi nem kellene, hogy legyen. Nekem semmi. Nem kéne félnem, hogy megnyitom a szívem, mert az nem lehet rossz, nem árthat, mert ha gátakat építek, akkor azzal csak magamnak ártok. Mert tudom, hogy a bizalmatlanságomat kell levetkőznöm, főleg saját magammal szemben. Mert bár mások élete az enyémnek is részét képezik, ez nem róluk szól, csakis rólam. Soha nem lehetek semmiben biztos, csak abban, amit érzek. és most azt érzem, hogy a bizalmat kell megélnem, mások elfogadását, hogy abban a helyzetben szeressem őket, amelyben pont ők nem szeretik magukat. És kiadom magam, mert nem lesz belőle bajom.

Búcsú egy időre!

Több mint egy éve készítettem a blogot. Leírtam ide mindent, ami az alatt az idő alatt foglalkoztatott. Mostanra úgy érzem, kinőttem a könnycseppjeimet.

Továbblépni annyi, mint átadni magad a változásnak. És én most átadom magam.

Lesz majd új, egy másik, nem jobb, nem rosszabb, hanem más. velem változik, és ezt a mostanit el kell engednem, ahogy a régi énemet is elengedtem, mert megváltoztam.

Köszönöm, hogy olvastatok, és remélem, ha lesz egy új oldalam, oda is ellátogattok.

Színházalj!

Tegnap Zsámbékon voltam. Kocsival mentünk le, közbeiktattuk a romtemplomot, ami egy gyönyörű kilátású dombon áll, már amennyi maradt a gótikus falaiból. Aztán mentünk az előadásra. imádom ezt az osztályt, imádom az embereket, a látásmódjukat, és hogy még sok évvel azután, hogy végeztek a Színművészetin, így ragaszkodnak egymáshoz:

Szereposztás

Szereplők:

Czukor Balázs, Dömötör András, Fenyő Iván, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szantner Anna, Száraz Dénes, Vajda Milán

Írta: a társulat

Rendező:	Máté Gábor
Díszlettervező:	Izsák Lili
Jelmeztervező:	Izsák Lili

Egy hétköznapi lány látszólagosan hétköznapi története.
A címszereplő (Zsuzsi) egy kis faluban nevelkedett egy nagy és nagyon hangos családban. Ez a közösség meghatározó életében, mégis elvágyódik.
Elindul, hogy megvalósítsa álmait. A történet erről az útkeresésről szól, az örök elégedetlenségről; amelyben a hősnőt (Zsuzsát) kudarc és siker, barátság és árulás, szerelem és magány kíséri; és amelynek még nincs vége...
A csak Zsámbékon működő nyári társulat, az AlkalMáté Trupp a 2007-es Zsámbéki Színházi Bázis programjában egy új, várhatóan 13 évre szóló színjáték-tervezet első darabját készül megalkotni.
A legújabb elképzelésük az, hogy a Színművészeti Egyetemen 2003-ban végzett osztály sorra veszi tagjait, és évenként egy osztálytársról készít előadást.
Tehát Czukor Balázs, Dömötör András, Fenyő Iván, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patricia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szantner Anna, Száraz Dénes, Vajda Milán. Szándékaink szerint az Ő nevük lesz a következő 13 év előadásainak címe. Mint ahogy a drámairodalomban is sokszor neveket találunk a drámák címében. Antigone, Médea, Hamlet, Ruy Blas, Jegor Bulicsov, Ivanov, Bánk bán stb.
Először a Járó Zsuzsa című darab kerül előadásra.
Az első darab hősét, miként a többit is majd, sorshúzással választották ki.
Reményeink szerint a darabok tartalmukkal együtt (hiszen minden tagja a csoportnak egy másik sorsot feltételez) a formájukban is változnak majd.
A sorshúzástól a próbaidőszakig előkészítő, ötletelő összejöveteleket tartanak, és a tényleges próbaidőre elképzelésünk szerint már elkészül a tulajdonképpeni darab váza.
És a szokásos zsámbéki próbaidőszak alatt nyeri el végső formáját.
Egy biztos, a Járó Zsuzsa főhőse Járó Zsuzsa lesz. Róla szól majd az előadás, ahogy Ő látja magát, ahogy az „osztály” látja Őt.

Rendőr urak! Mi végre ez a nagy hang?

Titkok kicsiny boltja

"Újságíróhoz került egy államtitoknak minősülő irat a Nemzeti Nyomozó Irodától, közölte az iroda keddi közleményében, amelyben arra is felhívja a figyelmet, hogy annak közzététele kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető." Eddig a távirati iroda híre. Úgy mondanám, kissé arrogáns és fenyegető hangú. De így mondja minden kollégám is.

Értem én, hogy dühösek a magyar FBI-nak mondott szerv vezetői. Nincs az rendjén, ha a páncélszekrények mélyéről országjáró körútra indulnak az információk. Az pedig, hogy újságíróknál landolnak, különösen fájdalmasan érinti az illetékeseket. (Ráadásul ez nem az első, de nem is a második hasonló eset az államtitkok birodalmában.) Miután ezzel a kirohanással felcukkolták a becsületes hírlapírókat, módfelett elcsodálkoztak, amikor a sajtóban saját felelősségükről olvashattak.
Mondhatnám úgy is: nem azé a madárka aki elrepíti, hanem aki megfogja. Persze jó dolog kardcsörtetve megfélemlíteni bennünket, a tüskéket a hatósági köröm alatt. Fájdalmasabb viszont megkeresni az árulót, valamint felelősséget vállalni azért, hogy hagytuk, megtehesse, amit megtett.
Civilként azt sem tartom helyesnek, hogy újságíró(ka)t órákon, napokon át vegzáljanak, honnan a papír, amint hallom, sőt, a hírek szerint a hazugságvizsgáló bevetésétől sem riadnak vissza.
Két nap kellett hozzá, hogy megszeppenjenek és így sminkeljék szavaikat: "Nem az újságírók megfélemlítése volt a Nemzeti Nyomozó Iroda célja az iratlopásról szóló közlemény kiadásával, hanem annak elkerülése, hogy valaki az adatok nyilvánosságra hozatalával büntetőeljárás alanyává váljon".
Megmondom én, szerintem mi ütötte ki ilyen nagyon a biztosítékot. Nem elsősorban az újságíró, aki egyébként tisztességgel beszolgáltatta a papírt. Hanem az, hogy a titkos irat valószínűleg előbb landolt az abban szereplő személynél, mint bármely szerkesztőségben. Ez ugyanis így logikus. Tovább megyek: ha én becstelen rendőr lennék, ha már kilopom, nyilván drága pénzen adom el az illetőnek az anyagot. Még tovább: ha bűnöző lennék és megtudnám, szaglásznak utánam, magam keresnék egy korrupt nyomozót, aki egy szép kerek összegért informál a rólam szóló belső hírekről.
Szerencsére egyik sem vagyok. Tessék tehát tovább keresgélni, bennünket meg mindaddig - verbálisan is - békén hagyni, amíg tiszteljük a törvényt.

Veress Jenő

Nem fűznék hozzá semmit, mindenesetre érdekes...

Gondolatok!

Az ész helyett, most a szív diktált. Ez van. Lehet, hogy hiba, lehet, hogy nem, de eljutottam oda, hoyg nem akarok erőlködni, hogy a helyes döntést hozzam, hanem hogy jól érezzem magam, még ha hülyeséget csináltam, akkor is.

Megtanultam, hoyg bárki bármit mond, csakis a saját tapasztalatai alapján tud ítélni, ezért helyettem nem dönthet senki. És nem okolhatok senkit, ha olyan tanácsot ad, ami nekem nem válik be. Én döntök. És a következményektől függetlenül felelősséget kell vállalnom azért, hogy én döntök.

Megtanultam, hogy nem befolyásolhat senki véleménye a döntéseimben. Senki nem lehet hatással rám, csak ha én akarom.

Ezeket mind az utóbbi másfél hétben tanultam meg. És igen, mostmár végre én is nyugodtan alszom.

Gondolatok

Tegnap nagyon nehéz napom volt. Egy iszonyúan kemény és mind fizikailag, mind érzelmileg igénybevevő beszélgetésen vagyok túl. Valakinek megrendült bennem a bizalma, legalábbis remélem, hogy így történt. Újra.

Plusz a sok elintéznivaló, rohangálás, ajándékok összegzése, ki mit kap a barátnőim közül.

Aztán este munka, interjút készítettem Bíró Krisztával, ami a pártolói újságba fog bekerülni, és reményeim szerint a jó nyersanyagból egy jó cikk is lesz. És végre kilincselhetek újságoknál vele.

Csak most nagyon fáradt vagyok, mindenki hagyjon békén egy időre, és elegem van az érzelmekből, az emberi játszmákból, az igazinak hitt érzelmekből, és hogy kicsit úgy érzem, nem érdemlem meg az egészet. nem érzem magamat rossz embernek, olyannak, aki direkt rendezi úgy az életét, hogy másoknak fájjon. Én csak élni akarok, tanulni belőle, teszem, amit jónak látok, és nem tehetek róla, hogy ez másnak nem illik bele az életébe. nekem ez most így helyes, és így jó, az én lelkem épülésére ez szolgál. Nem vagyok rossz ember, nem vagyok szemét, nem bántok másokat, vagy ha igen, az csak azért van, mert a másik ember így érzi. De nem áldozom fel magam egy olyan szituációnak, amiről jól tudom, hogy amíg lelkileg nem vagyok erős, addig úgyis hagyom, hogy ártson nekem.

Mindegy, kipihenem magam, és jobb lesz minden. Ennél már csak jobb lehet. Szakmailag megyek előre, remélem most már a magánéletem is rendeződni fog, és végre elenged, képes lesz elengedni az, akinek ez a feladata, és megtanulja végre, hoyg mi volt a szerepem az életében.

Napi események!

Majd holnap részletesebben. Ma csak annyit, hogy pénteken nagyon jó volt a masszázs, imádom a masszőrömet. Nem csak ezért, de ezért is. Tegnap kicsit szépítkeztem, aztán este mentem a Magyar színházba, Vámpírok bálját nézni. Aranyos, számomra egyszer nézhető, hallottam és láttam már musical feelingje volt. Élveztem, de semmi újdonság nincs benne. Aki szereti a musicaleket, annak nagyon be fog jönni, mert nem árul zsákbamacskát.

Ma úsztam, szaunáztam, és bevásároltam imádott nővérkémmel, sokat beszélgettünk, és megint rájöttem néhány nem világ-, hanem engem megváltó dologra. Most családi telefont várok, és utána nekiülök muffint sütni. :-)

Színházalj!

A Gondolataim miatt kicsit elhanyagoltam a blog kritikai bejegyzéseit, pedig ez idő alatt sem függesztettem fel a mozibajárást.

Sőt! Ma megyek színházba, a vámpírok báljára! De jó lesz, utoljára július vége felé voltam a Platonovon, ami eléggé erőteljes hatással volt rám. Ígérem, mindkettőről fogok írni, ha erőm és időm lesz rá. Nem biztos, hoyg ma, mert 12 után fogok este hazaérni, de még holnap a muffinsütés és bevásárlás közepette fogok rá időt szakítani.

Most, hogy újra magammal foglalkozom, és az utóbbi fél évemmel már teljesen tisztában vagyok, és a múltam része, újra teljes energiabedobással tudok a leendő szakmámra koncentrálni.